Érdekes, de egyáltalán nem meglepő, hogy ezeknek a módszereknek a többségéhez gyertyára is szükség van. A gyertya ugyanis önmagában is egy misztikus tárgy. A magányos gyertyaláng egy sötét szobában egyszerre ad fényt és hangsúlyozza ki az azt körülvevő sötétséget. Aki fél a sötétben, azt egy szál meggyújtott gyertya általában nem nyugtatja meg, mert a sötét zugok és rések sötétek maradnak tőle, fénye csak piciny területet tud bevilágítani. A gyertya tehát egyfajta átmenetet képez a sötétség és a világosság között, mintha két világ határán helyezkedne el. Márpedig a szellemidézéshez pontosan erre van szükség. Az internetet böngészve számos útmutatást találunk a szellemidézés előkészítéséhez és lebonyolításához, ezekből szedtünk össze néhány érdekességet.
Rutinos szellemidézők egybehangzó véleménye szerint nem szabad csak úgy hűbelebalázs módjára belevágni a dologba, ennek a „játéknak” is megvannak a maga szabályai. A legfontosabb, hogy egyedül soha ne fogjunk hozzá, elvégre nem tudhatjuk, mi fog történni, és szükségünk lehet valaki olyannak a segítségére, akiben megbízunk. Szintén lényeges, hogy betegen ne kezdjünk bele, mert olyankor mind testileg, mind lelkileg sérülékenyebb az ember. A harmadik fontos szabály pedig az, hogy gyerek semmiképpen ne vegyen részt a szeánszon.
Sokféle módszer létezik a szellemidézésre, de a gyertya mindegyiknek elengedhetetlen tartozéka. Egyesek szerint bármilyen gyertya megfelel a célra, akár mécsest is lehet használni, mások szerint azonban kizárólag fehér gyertyával szabad szellemet idézni, mert a fehér szín jelzi a jó szándékot. A szeánszot mindig elsötétített szobában kell tartani, ahol a gyertya fénye az egyetlen világosság. Az egyik legismertebb módszerhez egy üvegpohárra és egy úgynevezett szellemtáblára van szükség, amelyen az abc betűi szerepelnek. A jelenlévők körbeülnek, és kisujjukat egymáshoz érintve várnak valamilyen egyértelmű jelre, ami elárulja, hogy a szellem köztük van. Miután a jel megérkezett, a lefordított poharat a középen lévő szellemtáblára helyezik, és ráteszik a pohárra az egyik ujjukat. Ezután következhetnek a kérdések. A szellem úgy válaszol, hogy mozgatja a poharat a táblán. Amely betűkön a pohár megpihen néhány másodpercre, azokat összeolvasva kiderül a válasz.
Kamu? Valóság? Nehéz eldönteni. A pohár mozgását számtalan leírás és filmfelvétel bizonyítja, de hogy valóban a szellem mozgatja-e vagy inkább a jelenlévők izgalmi állapotban kifejtett rezgései, az vita tárgya. Fényes nappal persze könnyű kinevetni a szellemidézést és az abban részt vevőket, ám amikor egy sötét szobában, ahol csak egy gyertya reszkető lángja világít, megmoccan a pohár, kevesen vannak, akik nem bizonytalanodnak el.
Egy biztos: ha szellemidézésre adjuk a fejünket, válasszuk hozzá a legjobb minőségű eszközöket. A Mécsesáruházban mindenki megtalálja a tökéletes gyertyát, akár megidézni akarja a szellemeket, akár csak emlékezni kíván egy kedves szerettére, aki már nem lehet közöttünk.