blog

Az élet körforgása

2018.10.16 13:34

A halál ugyanúgy az élet természetes része, mint a születés. Aki egyszer megszületik, az meg is hal, az élet körforgásának két végpontját senki sem kerülheti el. Mivel elkerülhetetlen, mindenkit érintő és meglehetősen misztikus dologról van szó, nagy szükség lenne arra, hogy minden ember meg tudja érteni, el tudja fogadni és fel tudja dolgozni szerettei és saját halálát. Az elbúcsúzásnak, az egyénre szabott gyászidőnek és a gyászfeldolgozásnak kulcsszerepe van ebben, ahogyan a megemlékezés ünnepének is. A halottak napja, amikor a családok összegyűlnek és közösen emlékeznek meg szeretteikről, az élő virág elhelyezése a sírokon, a szeretettel, az elhunytra emlékezve meggyújtott gyertya lángja mind-mind ezt hivatott segíteni.

Vallásonként változó a halálhoz való hozzáállás, a halál felfogása és a halált követő létről való gondolkodás. Akadnak olyanok is, akik ezt nem tragédiaként, hanem elkerülhetetlen átmenetként élik meg egy másik létállapotba. R. A. Moody Élet az élet után című könyvében olyan emberek tapasztalatait gyűjtötte össze, akik visszatértek a klinikai halál állapotából, vagy akik a munkájuk során számos ilyen emberrel érintkeztek. Nagyon érdekes és meglepő, hogy mennyire egybehangzóak a beszámolók. A könyvet olvasva teljesen más megvilágításba kerül a halál. Ha a halálra gondolunk, hideg borzongás járja át a legtöbb embert, ha pedig szeretteink révén kerülünk vele kapcsolatba, életünk egyik legmegrázóbb, legborzalmasabb és legijesztőbb eseményeként éljük meg – sok emberben örökre feldolgozatlan tragédiaként marad meg. Mindez azért van, mert félünk az ismeretlentől, és mert természetes emberi reakció, hogy rettegünk a szenvedés látványától. Kulcsfontosságú lenne, hogy hagyjunk időt magunknak és szeretteinknek arra, hogy megéljék a történteket, ne legyen tabutéma, beszélgessünk róla otthon, családi és baráti körben egyaránt. Találjuk meg azt a kis rituálét, amit elvégezve lelkünk megnyugodhat, ami közben nyugodtan tudunk emlékezni és megélni érzéseinket, saját fajdalmunkat. Mert az, hogy többé – vagy legalábbis egy ideig – nem tudunk újra érintkezni szerettünkkel, kétségkívül fájdalmas és megrázó dolog. Mindennapi megnyugtató rituálé lehet egy gyertya meggyújtása az esti lefekvés előtt, egy magányos séta olyan helyre, ahová szerettünk együtt járni, fényképek nézegetése vagy bármi, amit szívünk és lelkünk súg nekünk.
Moody könyve rámutat arra, menyire negatív kép él az emberekben a halál mibenlétéről. Szomorú, fájdalmas, kegyetlen dolognak gondoljuk, ami után a nagy fekete és üres semmi következik. De mi van, ha mindez hamis, és valami teljesen más vár ott minden lélekre? Természetesen egy hosszú és gyötrelmes betegség, ami gyakran megelőzi a halált, valóban rendkívül nehéz próbatétel mind a haldoklónak, mind a szeretteinek. Ilyen esetekben kell még időben segítséget kérni, hogy fel tudjunk készülni a közelgő elmúlásra.

Maga a halál és az azt megelőző órák, a beszámolók alapján egy olyan elmondhatatlanul nyugodt, békés, meleg és idilli állapot, amire szavakat sem találnak azok, akik visszatértek a klinikai halál állapotából. Gondolhatnánk persze, hogy ezek csak képzelgések, de a könyv hosszú évek kutatásai alapján készült, és több száz beszámolót dolgoz fel. A kételkedés persze szintén nagyon emberi reakció, sosem lehetünk biztosan abban, hogy az olvasottak valóban helytállóak. Egy azonban bizonyos: a halál témakörével foglalkoznunk kell, nem szabad homokba dugnunk a fejünket.
A közelgő halottak napja a legjobb lehetőség arra, hogy gondolkodjunk és emlékezzünk, hogy felidézzük saját emlékeinket, és megpróbáljunk közelebbi kapcsolatba kerülni a témával. Aki bátrabb és érdeklődő, annak jó szívvel ajánljuk ezt az érdekes olvasmányt, aki pedig a klasszikus megemlékezési formát választja, azok számára a Mécsesáruház.hu csapata számtalan gyönyörű mécsest kínál az idei évben is. Látogasson el webshopunkba, és válassza ki a legmegfelelőbb gyertyát az emlékezéshez!