blog

A legkisebb is számít: kanóc.

2017.08.07 14:36

Ha a gyertyákban gyönyörködünk, vagy gyertyák között válogatunk, a legritkább esetben foglalkozunk vele. Szemügyre vesszük, hogy a gyertya hosszú és karcsú-e, vagy inkább rusztikusan vaskos, hogy milyen az illata, színe, díszítése, kézműves-e vagy tömeggyártott, mártott vagy öntött… És nem is gondolunk rá. Pedig a gyertya lelke ő, tőle függ, hogyan ég majd a láng, elégedettek leszünk-e a gyertya használatakor, vagy bosszankodnunk kell. Kanóc. A legkisebb alkató.

Megfelelő kanócot a gyertyába! Bármilyen egyszerűen is hangzik, valóságos tudomány ez! A kanócvastagság biztosítja például, hogy a gyertya megfelelő nagyságú lánggal, folyamatosan égjen. Ha a kanóc túlságosan vastag, túl nagy lánggal fog égni, ami azt jelenti, hogy a kellőnél nagyobb mértékben olvasztja maga körül a gyertya testét, a perem elvékonyodik, a viasz a gyertya oldalára folyik, vagyis nem elég, hanem pocsékba megy… És az ellenkezője, ha a kanóc a kelleténél vékonyabb: nem alakul ki a megfelelő méretű medence körülötte, gyakorlatilag egy csőben ég, ahol azonban az összegyűlt viasz folyamatosan kioltja a lángot. És a kanóc vastagsága mellett a hossza sem mindegy. A hosszú kanóc kormoz, mert nagy lánggal ég, vagyis mindig vissza kell vágni, a rövidet meg nem lehet meggyújtani.

De nehogy azt higgye, hogy a kanóc-tudománynak ennyivel vége is szakad. Nem, nem. A következő kérdés ugyanis: miből készül a jó kanóc? Miért fontos ez egyáltalán? Azért, mert a gyertya a hajszálcsövesség elve alapján működik. A kanóc ezen a fizikai törvényszerűségen alapulva folyamatosan szívja fel és juttatja el a megolvadt viaszt felülre, ahol az olvadék párolog, gőzei pedig a lángban elégnek. Vagyis nem mindegy, hogy a kanóc anyaga milyen mértékben képes erre a jelenségre. A gyapjúszál nem annyira jó, mert miközben szenesedik, göbösödik is, és nem tudja felszívni a gyertya anyagát. A műszál szóba sem jöhet. A len és a kender nem túl jó nedvszívó, a belőlük készült kanóc nehezen gyullad, és kormolásra hajlamos. A legjobb kanócok pamutból készülnek. Megfelelő szenesedéssel bírnak, és még a szenesedés után is megtartják porózusságukat.

A sodrott szál nem jó, mert szétesik, miközben ég, és a láng túl nagyra nő. A jó kanóc fonott, amit szalmiáksóval, paraffinnal és bórsavval kezelnek. A gyertyakanóc formája szerint lehet lapos vagy négyzetes (öntött és mártott gyertyák esetében), illetve drótszerű (úszógyertyáknál). És ma már beszélhetünk megerősített vagy nem megerősített kanócról is. Előző azt jelenti, hogy a kanóc tartása érdekében papírból vagy fémből készült szál köré tekerik a kanócot. A fém tartalmazhat ólmot, kadmiumot, néha cinket és ónt, amelyek magasabb hőfokon égnek, és az elpárolgó fém káros anyagokat juttathat a levegőbe, így ezekkel a kanócokkal érdemes óvatosnak lenni. A nem megerősített kanócok veszélytelenek. Ha pedig úszógyertyát készítünk otthoni körülmények között, a hobbiboltban mindenképpen talpas kanócot vásároljunk.

És még mindig nincs vége. 2015-ös hír, hogy két indiai tudós a gyertyakanóc hamuját vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az alkalmas lehet nagyobb teljesítményű akkumulátorok gyártására. A kutatások zajlanak…

A teljes képhez pedig két tipp: 1. kanóc vásárlásakor a megadott átmérőméret azt az átmérőt jelenti, amelybe az adott kanóc behúzható (a lámpabél vagy fáklyakanóc 5-10 mm-es). 2. Ha beletlen gyertyába szeretne kanócot húzni, előbb egy (felmelegített) egyenes dróttal át kell fúrnia a gyertyát, és abba belehúznia a kanócot. Hogy pontosan milyet? Nos, fentebb mindent megtudhat erről…