blog

Szent Iván-éj fényei

2017.06.21 14:42

Virágos Szent János,
Éjszakád világos;
Míg előtted leszek,
Tiszteletet teszek,
Csak addig világos,
Légy aztán homályos!

Mintha mindig ugyanoda lyukadnánk ki… Akárhogy is járjuk körbe-körbe az évet, a visszatérő ünnepeket, az rajzolódik ki, hogy minden hagyományos rítus, minden ősi szokás a fény és a sötétség harcáról szól… A fényes és a fénytelen küzd egymással egyre, akár az adventi, akár a húsvéti időről van szó, akár a nyár derekán járunk… Az ember figyeli az őt körülölelő természetet, és gyertyákkal, máglyákkal, mécsesekkel segíteni igyekszik a fénynek, hogy legyőzze a sötétséget, végső soron azzal együtt pedig a halált…

Nyár közepén van egy misztikus éjszaka… Amikor az Ég és a Föld legközelebb van egymáshoz. A neolitikus korok kelta, germán, szláv papjai, druidái hitték, hogy transzba esve ilyenkor képesek a Holtak Birodalmába jutni, és kifaggatni őket jövőről, termésről, gyermekáldásról… Ez az éjszaka a világ minden táján, a Föld mindkét féltekén különleges szereppel bír. Szent Iván-éjén leghosszabban világít a Nap, és legrövidebb az éj hatalma. Skandináviában nemzeti ünnep is, ekkor itt szinte le sem nyugszik a Nap, de Európa minden országában hagyományokban gazdag szokások kötődnek ehhez az alkalomhoz, éjszakához, Brazíliában pedig az angolok karácsonyához hasonlatos, heteken át tartó készülődés előzi meg, hiszen az Egyenlítőtől délre ekkor kezdődik a tél…

Európában mindenhol óriási tüzeket raknak! Máglyák világítják be a rövidke éjszakát mindenütt! Az ekkor rakott máglyák nagysága és fénye ellenpólusa a karácsony sűrű sötétségében lobbantott gyertyák parányi fényeinek. Az ekkor rakott tűz megtisztító és mágikus erejű, fényénél és melegénél a közösség minden tagja újjászülethet, varázslatos praktikákkal segítheti szerelmi életét, gyógyulását vagy vagyonának gyarapodását. Magyarországon a lányok átugrálnak a tűz fölött, hogy a legények megleshessék, kinek legkecsesebb a mozgása… Hajdan az asszonyok illatos gyógynövényeket, gyógyfüveket füstöltek a máglya tüzénél, hogy az év hátralévő napjaiban balzsamos fürdőt készíthessenek belőlük. A tűzbe almát, gyümölcsöt vetettek, mert aki a megégetett almából evett, messze elkerülte a betegség. A tűz után maradt üszkös maradványokat, hamut óvó amulettként vitték magukkal az elkövetkező reggelen.

A tüzek fellobbantása mellett sok helyütt kitisztították, feldíszítették a kutakat, forrásokat is, hogy kiengeszteljék az ott lakó szellemeket, és hogy biztosítsák a jó termést. Szokásban volt a kerekek görgetése, forgatása is, hogy emlékeztessen: az év fordul, a világon minden változik… A Szent Iván-napi, -éji hagyományokat aprólékosan felsorolni lehetetlenség lenne, annyi van belőlük; az éjszaka varázsa megihlette Shakespeare-t, de az Első Emelet együttest is, Kodály sok-sok szentiváni éneket jegyzett fel… Mágikus növények titkai fürkészhetőek ekkor, feltárja magát a páfrány, a rutafa, a hozzáértők a közelgő időjárásra következtethetnek a nap és az éj viselkedéséből…

A milliónyi rítus egyikét-másikát a modern ember is őrzi még, vagy feltámasztja a halottnak hitteket, fesztiválokat szervez köré, olykor megérteni igyekszik az erejét. A boszorkányok leszármazottai gyertyát égetnek, hogy szerelmek szövődjenek, hogy bőségért vagy éppen az elengedésért járjanak közbe a földöntúli hatalmaknál. A hatalmas máglyák csodatevő erejét a gyertyák lángjába ültetik, a gyertyákat a kívánsággal együtt csonkig égetik, ahogyan régen hamuvá porlasztották a tüzeket… A fény és a sötétség harca folytatódik ma is. Télen-nyáron, bennünk és rajtunk kívül is. Ki tudja, a csata mikor dől majd el?