A legenda szerint először Luther Márton díszített égő gyertyákkal fenyőt, mert így szerette volna a családjának is felidézni a látványt, amely egy karácsony estén lepte meg, amikor is egy fenyőfán csillagokat látott ragyogni… A díszbe, gyertyába öltöztetett fenyő elődei az úgynevezett karácsonyi piramisok voltak. A cserépbe állított fatönkre egy deszkaszálat, majd keresztbe néhány, felfelé rövidülő fadarabot szegeztek, melyek végeit gyertyákkal ékesítették. A XVIII. század végén ezt a sablont fenyőgallyakkal egészítették ki Németországban, ahonnan a karácsonyfa az évtizedek, évszázadok alatt lassan meghódította az egész világot. Tény, hogy a gyertyás karácsonyfa első írásbeli említése egy pfalzi grófnő által írt levélben található 1708-ból, ahol azonban a grófnő az 1660-as évekre emlékezve idézi meg a gyertyákkal díszített fát.
Magyarországon a fa december 24-e és január 6-a között áll hagyományosan. Az Egyesült Királyságban, ahol óriási kultusza van a karácsonyi vásárlásnak, hangulatnak, sokszor már októberben felállítják a fákat, az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Kanadában hálaadás előtt is feldíszíthetik, az északi Észtországban, Litvániában, Lettországban vagy Oroszországban azonban csak szilveszterkor állítanak fát és gyújtanak gyertyát.
A karácsonyfa díszítése mára akár minden háztartásban eltérő lehet. Vannak, akik ragaszkodnak gyermekkoruk ünnepi hangulatához, és rendre azt idézik meg a dekorálással; mások az évente változó, dizájnerek által megálmodott trendeket követik, és minden alkalommal új stílussal köszöntik a Kisded születését… A fő irányok persze azért mindig jól kitapinthatóak. A retró hangulat például sosem megy ki a divatból: a színek bátor egyvelege, ahol azonban mégis az ezüst, a fehér, a rózsaszín marad az uralkodó; a természetbarát megközelítés: fehér gyertyafények, semleges színek, kövek és fadarabok; ennivaló díszítés, ahol a mézeskalács, a szaloncukor, az alma- és habkarika kapja a főszerepet; a letisztult elegancia képviseletében a fehér és az arany összhangja csipetnyi műhóval kombinálva… Vagy a nagycsaládosok bátorsága, ahol a szeretet és a család azt jelenti, hogy a gyerekek által készített gyertyatartók, girlandok és papírgömbök kerülnek a fenyőre…
Amerikában talán a legnépszerűbb a piros-zöld, illetve a kék-arany kombináció, Olaszországban, tekintettel az enyhébb éghajlatra nem örökzöldet állítanak, hanem szobrokkal, jászol-állítással idézik fel a régmúlt eseményeit – ezernyi szokás. Nem találunk azonban olyan helyet vagy hagyományt, ahol a valódi meghittség nélkülözni lenne képes a gyertyafényt. Az adventi gyertyák fényei, a szigetország ajtódíszein felbukkanó gyertyák, vagy az írek, akik a Szent Családot hívogatva már az ünnep közeledtével három szál gyertyát tesznek az ablakba, mind-mind az utolsó sötét napokat igyekeznek megvilágítani, életben tartani a reményt, hogy a fény újra elérkezik, a napforduló után ismét győz az élet.
És ennek az örömnek, a Krisztus születése feletti örvendezésnek, a szeretet ünneplésének millió formája örökké változik, alakul, egymásra hat, kikopik és születik… Csodálatos kavalkád, amelynek közepén a gyertya – mindig jelenvalóságával – megingathatatlan.