blog

Egy koszorú, de hány gyertya? Avagy újra kigyúlnak az adventi fények

2016.11.23 14:59

Csak kapkodjuk a fejünket… Megnyitottak az adventi vásárok, az üzletek lassan mind ünnepi dekorációval csalogatnak, esténként egyre sötétebb van, és mintha éppen a minap mondta volna valaki, hogy november 27-én az első szál gyertyát is meg kell gyújtani az adventi koszorún… Lehetséges volna, hogy megint eltelt egy év…?

Ha nem hagyjuk magunkat eltéríteni a karácsony valódi lényegétől, hanem befelé fordulva felidézzük tudásainkat az adventi várakozásról, a téli napfordulóról, pogány rítusokról, Krisztus születéséről, ha felelevenítjük gyermekkorunk decemberhez köthető élményeit és családi hagyományait, ha hajlandóak vagyunk az időben kissé visszafelé haladva közösségi szempontból szemügyre venni a tradíciókat, olyan gazdagságra bukkanhatunk, melybe belemerülni óriási öröm minden évben. A szimbólumok, ki nem mondott üzenetek tárháza ez a néhány hét.

Lássuk például a címben feltett kérdést: hány gyertya kell egy adventi koszorúra? Persze gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy: négy gyertya kell. Pedig nem mindig! A görög katolikus egyházban például hat hétben határozzák meg az adventi időszakot, így állítva párhuzamba a húsvétot megelőző negyven napos felkészülési/böjti hetekkel. A görög katolikus hívők így november 15-én kezdik a karácsonyra való készülést, és hat gyertyát állítanak az adventi koszorúra is! Sőt, az adventi kalendáriumaikon is negyven ablakocska van! Aztán: létezik – még Magyarországon is – olyan hagyomány, mely szerint öt gyertyát állítanak a koszorúkra. Az ötödik gyertya fehér színű, melyet a három lila és egy rózsaszín gyertya meggyújtása után karácsony napján lobbantanak fel. Jézus születését, illetve az angyalokat jelképezi. És egyáltalán miért négy gyertya, ha annyi? A számtalan értelmezés közül csak egy (többet is talál a tavaly adventi írásunkban): a négy gyertya annak a négyezer évnek a szimbolikus leképezése, amely Ádám és Éva Paradicsomból való kiűzetése és a Megváltó Krisztus megszületése között a hagyomány szerint eltelt.

És a színek? Persze, mindenféle színű és trendbe illeszkedő adventi gyertya létezik már – ízlés kérdése csak. Hagyományosan három lila és egy rózsaszín alkotják a koszorú ékét, de ha mindegyik gyertya piros, akkor az Jézus vérét jelenti, ha pedig az ezoterikus tanok iránt elkötelezett a koszorú készítője, akkor az angyalokat szimbolizáló kék, piros, fehér és lila gyertya kerül az alapra.

Ha a gyertyák alatt babérkoszorú ül, akkor az üldöztetés és a szenvedés feletti győzelemre emlékezünk tudat alatt, ha fenyő- vagy tiszafa a koszorú alapja, akkor a halhatatlanságra, cédrussal a gyógyulásra. A kör alak az örök Krisztust, a halhatatlan emberi lelket szimbolizálja, a gyertyák tövében felbukkanó makk, toboz, dió pedig az életet, a feltámadást – mert a legsötétebb napok után mindig győz a fény, újra meg újra feltámad a természet, minden karácsony (és a rá való várakozás) magában hordozza azt a reményt, hogy az élet nagyobb, mint a halál…

És a többi körülöttünk nyüzsgő jelkép: a koszorú a reménység, a teljesség, a megszakíthatatlan folytonosság tehát, a bölcső az újjászületés, az angyal alakú szobrok, gyertyák a támogató segítség szimbólumai… És a házikó alakú mécsestartó? Miért olyan kedves a karácsonyi asztalon? Mert a meghittséget, a családi békét, az otthonosságot jelenti, ha gyertya pislákol benne. A mézeskalács majszolása közben harmóniát és szeretetet is majszolunk…

Meg hogy az adventi koszorúk pogány előzményei eredetileg egy körből és egy keresztből álltak… Együtt beszéltek a fény óhajtásáról és megőrzéséről, a Teremtő kiáradó fényéről, egységről a teremtés és a Mindenható között…

Amikor hétről hétre fellobbantja a soron következő gyertyát a koszorún, hagyja, hogy ezek a szimbólumok a lelkére hassanak… Hagyja, hogy a karácsonyi várakozás megérintse, hogy érezze, az advent szebb, több, mint amit az üzletek kirakatai megragadni képesek…