blog

Hamu és gyémánt… avagy mi köze a gyertyának a drágakőhöz?

2016.05.15 15:21

Nem kérdés, hogy a gyertya az emberiség történetének egyik legértékesebb, legizgalmasabb találmánya. Valahogy olyasmi, mint a só abban a nevezetes mesében… Csak akkor vesszük észre, hogy milyen nélkülözhetetlen és fontos, amikor a hiányával találkozunk… Aztán meg itt van a gyémánt – a történelme során sok vérrel átitatott drágakő… Sokkal látványosabb, sokkal hivalkodóbb, mint a gyertya. Ki gondolná, hogy mégis közük van egymáshoz?

“A gyertya természetrajzát már egy régebbi előadásomban ismertettem és ha tőlem függne, az előadásaimat évről évre ezzel a témával fejezném be: ugyanis annyira érdekes tárgy ez és annyi módot nyújt a természet tanulmányozásához vezető út megismerésére. A világegyetemet irányító természeti törvények mind-mind feltárulnak előttünk; és aligha találunk kényelmesebb módot a természet műhelyébe való betekintésre, mint ezt.” Ezek Faraday 1860. évi Karácsonyi Előadásának első szavai. És ennek a zseniális tudósnak még ma is érvényesek a megállapításai! 150 évvel Faraday után, 2011-ben kínai kutatók fantasztikus felfedezést tettek!

Azt régóta tudjuk, hogy a gyertya lángjában összetett oxidációs folyamatok zajlanak az égés során. Az is ismert, hogy a gyertyaláng alsó részén lévő molekulák, miközben a láng teteje felé haladnak, széndioxiddá alakulnak. Nem lehetett azonban tudni, hogy mi történik a láng középső részén. Wuzong Zhou professzor eljárása abban volt újszerű, hogy sikerült a láng középső részéből kivonnia a részecskéket. A molekulák „befogásához” speciális, zsugorított alumínium-oxid kerámialemezeket használtak. A csapdába ejtett részecskék pedig elárulták magukat! Nem mások ők, mint parányi gyémántok!

A gyertya ragyogása tehát a lángban jelen lévő milliónyi kis gyémántmolekula „fénye”. A nanogyémántok átmenetileg, illetve folyamatosan vannak jelen a gyertya égése során. Egyetlen másodperc alatt körülbelül 1,5 millió nanogyémánt-részecske keletkezik és hamvad el a lángban! Faradaynak igaza volt: gyertyát tanulmányozni olyan, mint a világegyetem törvényszerűségeit tanulmányozni. Csak az összehasonlítás miatt, mielőtt bárki azt hihetné, elég meggyújtania néhány szál gyertyát, és máris milliomos gyémánttulajdonossá válik: 1 nanométer 10-9 méternek felel meg. Az átlagos baktériumok mérete több száz egymás mellé rendezett nanogyémánt… A tökéletes gyémántrácshoz képest persze ezek a képződmények torzultak, nem úgy kell elképzelni, mint csiszolatlan gyémántokat vagy ékszerbe fogható drágaköveket.

Az igazán izgalmas a felfedezésben az, hogy ez a jelenség a földgáz és a fa égetése során is lejátszódik, és a megfigyelés felveti a kérdést, vajon a kutatások folytatásával lehetővé válik-e a nanogyémántok kinyerése ebből a forrásból? Mert bár igaz, a nanogyémántok soha nem fognak celebek jegygyűrűinek díszeivé válni, értékességük, még nagy testvéreikhez képest is, vitathatatlan. A nanogyémántokat a XX. század második fele óta vizsgálják, és pozitív hatásaikat nagy sikerrel alkalmazzák például az orvosbiológiában (onkológia, gasztroenterológia, bőrgyógyászat). A tisztított nanogyémántokkal felgyorsítható a sebek gyógyulása, normalizálják a vérnyomást, javítják a rákos állapotokat… És sejthető, hogy a nanotechnológiai felfedezéseknek még csak az elején tart a tudomány…

Amikor tehát fellobbantunk egy gyertyát, fellebbentjük a függönyt valami sokkal nagyobb előtt is… Régen talán ezt csak áhítatnak hívták, ma talán divatos spiritualitásnak mondani… A lényeg, hogy a szemünk láttára, a piciny gyertyalángban valami hatalmas, titokzatos történik, ami hatással lehet az egész életünkre, és amelyet még ma is csak részleteiben ismerünk…

[1]          A bejegyzés alapjául Braun Tibor-Nemes László: Nanogyémántok is ragyognak a gyertya lángjában című írása szolgált. Köszönjük.