Kérdése van? Hívjon minket! +36 20 491 1317

blog

Érdekes kísérletek, avagy gyertyával a tudomány is izgalmas!

2016.05.10 15:24

A gyertyába bele lehet szeretni. A gyertyának megvan az a különleges képessége, hogy szenvedélyes viszonyba keveredjünk vele. A már többször emlegetett Faraday mester remek példa erre… És, újabban, magam is a szerelem összetéveszthetetlen jegyeit fedezem fel magamon… Olyan kérdések foglalkoztatnak, hogy milyen titka van még a gyertyának, mi az, amit csak én tudhatok róla, miért szeretem önmagáért, ha fellobbanthatok egy szál szép gyertyát, ha bámulhatom egy mécses fényét…? Csupa olyan kérdés, amit az ember akkor tesz fel, ha szerelmes lesz…

Ki hitte volna, hogy mennyi felfedezendő titkot rejtenek a gyertyák! Számtalan, otthon is elvégezhető, gyerekeket-tudomány-felé-terelgető, szomszéd-apukát/anyukát-szülinapi zsúron-lefőző kísérlet bizonyítja, hogy mennyit tanulhatunk fizikáról és kémiáról csupán néhány gyertya segítségével. Haladóknak pedig a gyertya kapcsán beszélhetünk a páratlan elektronokat tartalmazó anyagfajtákról, az úgynevezett „gyökökről”, de szemléltethetjük a hajszálcsövesség jelenségét is: a kanóc alja a paraffinban ázik, teteje száraz. Ahogy az olvadt paraffin fogyatkozik, a láng egyre lejjebb jön, hogy újabb paraffint olvasszon fel és itatódjon át vele. A gyertya gyönyörű csepp formáján könnyű elmagyarázni, hogy a forró láng közvetlen közelében a levegő sűrűsége sokkalta kisebb, mint a kicsit arrébb eső hideg levegőé, és mivel a meleg levegő felfelé száll, a kialakuló gyors légáramlás különleges formájúvá teszi a lángot. Nem így a súlytalanság állapotában! Ott ugyanis nem számít a hideg és meleg levegő közötti sűrűségkülönbség, és voilà, a gyertya lángja máris gömböt formáz!

Ha a súlytalanságot nem is tudjuk otthon szimulálni, néhány könnyedén kivitelezhető gyertyás kísérlettel így is szórakoztathatjuk a nagyérdemű, érdeklődő közönséget. A szülinapi ünnepségen a gyertyák mellett biztosan kerül például néhány lufi. Fújjon fel egyet (miután kellő távolságba terelte a kiskorúakat), és tartsa gyertya lángja fölé. A léggömb kidurran. Vegyen elő egy másik lufit, töltse meg vízzel, és ismételje meg a kísérletet! Mi történik? A lufi nem durran ki. A termikus kölcsönhatás elmagyarázása pedig már maradhat a tortaevés aláfestésének…

Bizonyítsa be, hogy gyertyában nem a kanóc, nem a paraffin ég, hanem a lángban keletkező gázok! Gyújtson meg egy gyertyát, majd a láng közepébe (lehetőleg csipesz segítségével) tartson egy csövet, a gyertya közepén keletkező gázokat vezesse el a gyertyától! A cső kivezetéséhez tartson gyufát! A gázok ott is meggyulladnak!

Ha néhány alkalommal nemcsak világításra vagy kellemes hangulat megteremtésére használjuk otthon a gyertyákat, mécseseket, hanem megpróbáljuk kikutatni a bennük rejlő titkokat, megértjük működésüket, vizsgálódásunk hozadékaként legközelebb azt is tudni fogjuk, silány vagy jó minőségű gyertyát vásároltunk-e. Tudni fogjuk, hogy ha a kanóchoz képest túl vastag a gyertya, akkor túl sok paraffin marad szilárd, a gyertya anyagának nagy része haszontalan marad. A kanóc minőségével kapcsolatban fogalmazódhatnak meg kifogásaink, ha a gyertya túlságosan kis lánggal ég, hiszen akkor nem jó anyagból fonták, de akkor is, ha üszkös csonkként lóg ki a lángból…

A fentieken túl még számtalan kísérlet tartogat felfedezni való izgalmakat, hogy kiismerhessük ezt az ezer évek óta kiismerhetetlen, mindig újabb rejtvényeket adó csodát, ami a gyertya… És, most már látjuk, az önmagában hordozott fizikai és kémiai ismereteken túl még arra is alkalmas, hogy felkeltse a vágyat a tudomány iránt…