blog

Januári gyertyás mesék – kuckós esték

2016.01.07 10:25

Az idő ilyenkor, év elején, mintha lelassulna… Van ugyan újrakezdés, megszületnek a nagy fogadalmak, neki is futunk új lendülettel a januárnak, mégis… Vízkeresztig, amíg a karácsonyfa a szobában tündököl, kitart az ünnepi lelkesedés, nyomaiban még bennünk parázslik a decemberi varázs, de az esték még hosszúak, sötétek, az ablakon túlról morcos hideg vicsorog be, és úgy tűnik, a fény sosem nő meg, a tavasz sosem létezett, a remény alig pislákol…

Persze megszelídíteni a homályt és a fénytelenséget nem lehetetlen vállalkozás. Gyújtsunk meg este néhány gyertyát vagy mécsest a vacsora után, ültessük le magunk köré a gyerekeinket, társunkat vagy barátainkat, élvezzük a gyertyalángok adta hangulatot! A kis fények mellett eltöltött pár percnyi elcsendesedés figyelmünket befelé irányítja, sőt, alkalmas arra is, hogy elválasszuk egymástól a lényegest és a lényegtelent… És miközben a gyertya ég, előkerülhetnek olyan történetek, mesék, melyeknek főszereplői a gyertyák…

A legismertebb gyertyákról szóló történet a megunhatatlan, szomorkásan felemelő Andersen-mese, a Két gyertya. A viasz gyertya és a faggyú gyertya rövid története elgondolkodtathat bennünket, vajon mi az élet célja, születésünk mennyire határozza meg sorsunkat és lehetőségeinket, az öröm ugyanazt jelenti-e a jómódúnak és sikeresnek, mint kevésbé szerencsés embertársainknak.

Ha nem kedveljük Andersent, szeretteinket szórakoztathatjuk a magyar mesevilágból származó gyertyás történetekkel is. Benedek Elek gyűjtéséből ismert A gyertya meg a vasfű című mese. A címszereplő kisujjnyi gyertyácska a szegénylegény csodatévő apai öröksége, melynek, és istenadta leleményességének, köszönhetően a legény élete szerencsésen révbe ér. Van itt minden, ami a népmesében kell: megpróbáltatás, furfang, álruhás király, becsület és igazságosság…

Ki gondolná, hogy a Boriska meg a gyertya pajzán történet. Szinte vicc a kikapós menyecskéről, akinek penitenciaként gyertyákat kell papjának adományoznia. De mennyit! Talicskaszám!

A gyertyák szimbolikus, olykor ezoterikus jelentéstartalma olyan történetek elmesélésére is alkalmassá teszi őket, melyek egészen a lelkünk mélyéig hatolnak. Selma Lagerlöf novellája, A gyertyaláng, Firenzében kezdődik, és a keresztes hadjáratok idejébe repít. Főszereplője Raniero di Raniero a nagyhangú verekedő, kegyetlen, dölyfös lovag, aki nem átall emberéleteken, véren átgázolni, hogy bizonyítsa nagyszerűségét, és aki elsőként lép a visszafoglalt Jeruzsálem falaira. Jutalma a Szent Sírnál meggyújtott gyertya, melyet úgy kell elvinnie Firenzéig, hogy a láng egész idő alatt ne aludjon el… A hazafelé úton Raniero mindent elveszít, miközben őrzi a lángot, élete mindörökre megváltozik…

A gyertyásasszony különös atmoszférájú írás. Műfaja nem behatárolható, hogy mely időben játszódik legfeljebb homályosan érzékelhető. A gyertyásasszony főhőse különleges, sőt különös, életszerű gyertyákat formál, ezernyi alakban. A viaszból megalkot papot és ördögöt, szentet, kutyát és korhely legényt… Gyertyái, ha fellobbannak, elsöprő változást hoznak a kanócot meggyújtók életében. Pokolra jutnak vagy megtalálják hivatásukat, megszégyenülnek vagy feloldozást nyernek…

 A Mese Hanukára a zsidó árva lány, Hanna mélységes, rendíthetetlen hitének elmesélése. A történet  Hanuka idején játszódik, amikor minden este hálaadással gyújtanak meg egy gyertyát. A mese a mának örömét, elégedettségét hirdeti, és arra tanít, hogy hitünk a legnehezebb helyzetekben is képes megmenteni életünket…