blog

Óév, új év, gyertyaláng

2015.12.18 10:26

A kapuk, az átjárók mágikus helyek. Akár valóságosak, akár elvontak. A Messinai-szoros Scylla és Charybdis által őrzött partjai még Odüsszeusz számára is misztikusak voltak. Janust a rómaiak kétarcúnak tartották, minden kezdet isteneként tisztelték. Nevéből származik a január elnevezése is – egyik arca még az óév, másik arca már az új esztendő felé fordul. Szélcsengőinket ma is az ajtók, kapuk fölé függesztjük, hogy elriasszák az ártó erőket…

Az év utolsó és a következő év első napja a fentiekhez hasonló mágikus idő. Átjáró, kapu, ahol az éjjeli órák egymásba fordulnak. Titokzatos lehetőségeket magában hordó éjszaka, ahol a természetfeletti közelebb kerül, néhány pillanatra láthatóvá válik, és esélyt ad a földi halandónak, hogy sorsát befolyásolja, áldást, bőséget, szerencsét vagy egészséget eszközöljön magának a láthatatlan világtól.

Elődeink tudták ezt. A szilveszterhez, január 1-jéhez számos babona, hagyomány kötődik, de még a mai ezoterikus gondolkodók is kitüntetetten kezelik ezeket a napokat. A hiedelmek és tennivalók között szép számmal akadnak olyanok is, amelyek a gyertyák megtisztító, fényt mutató, jövőt felfedő képességeit használják ki.

A leginkább magáért beszélő szokás, hogy ezt az éjszakát hangos mulatozás, zaj, petárdák durrogtatása jellemzi – a fények, a lárma elűzik a rontást és a bajt. Újév napján tehát érdemes gyertyát gyújtani, hogy a világosság megóvjon bennünket aznap, és az egész következő évben is. Népszerű, jövőt fürkésző szokás volt az ólom- vagy gyertyaöntés is. A megolvasztott ólmot, viaszt vagy faggyút hideg vízzel töltött fém edénybe csorgatták, majd a megdermedt anyag formájából következtettek az elkövetkezendő jó vagy rossz sorsra.

Egy másik gyertyás babona azt mutatja meg, kinek kell önnön halálára készülnie az új évben. Az éjféli órakongatás első ütésekor el kell fújni az égő gyertyát, majd az óra utolsó ütésére meg kell gyújtani azt; a hiedelem szerint, ha ebben a pillanatban hátra fordulva nem látjuk az árnyékunkat, megrendelhetjük a koporsónkat. Szerelmi ügyekben a vörös gyertyák lehetnek megfelelőek (szív alakúak vagy ceruza gyertyák stb.). Megolvasztott viaszával kell lezárni azt a piros papírszívet, melyre a meghódítandó neve került, majd a piros gyertyát csonkig égetni… Természetesen pénz dolgában is segítséget kaphatunk a gyertyáktól. A modern varázslással foglalkozók azt a babonát fejlesztik tovább, miszerint január 1-jén tartsunk a pénztárcánkban pénzt, hogy aztán egész évben bővelkedjünk benne. Tanácsuk szerint egy szál aranyszínű gyertyát kell csonkig égetni éjfélig, majd utolsó fellobbanó tüzéről egy másik aranyszínű gyertyát meggyújtani, ez utóbbi alá fémpénzt helyezni, és hagyni, hogy a lassan elégő gyertya viasza teljesen beborítsa a pénzt. A viaszos érmét végül aranyszínű papírba csomagolva a tárcánkba rejtve hordhatjuk magunkkal…

Általában elmondható, hogy a gyertyákat kétféleképpen használhatjuk jövendöléshez. Olvashatunk a lángjából (rezdületlen, imbolygó, szikrázik, lobog?), vagy lecseppenő-megkövülő viaszának formájából… Szenvedélyes dolgainkhoz érdemes piros, vörös gyertyát választani, ha az ismeretlent kutatjuk, legmegfelelőbbek a fehér színű gyertyák. Ha családtagról, barátról érdeklődünk a szellemvilágtól, válasszunk olyan gyertyát, amely leginkább szimbolizálja őt! Szögletes gyertya képviselheti vagy gömb alakú, rusztikus vagy rafinált illatos gyertya?

Még nem késő beszerezni a hozzávalókat egy kis év végi jövőbe nézéshez… Ki tudja?…