A halottak napi gyertyagyújtás után mintha besűrűsödne az év… Márton-napi libasült illata jövendöli a következő év bőségét, az András-napi ólomöntés férjet jósol, tiszta csizmácska várja a Mikulás ajándékát… És közeleg a karácsony…
A köd egyre sűrűbb, a Nap ereje hanyatlik; apró lángocskákba, gyertyafénybe kapaszkodva merülünk a sötétségbe, remélve, hogy a fény végül győzedelmeskedik, az év fordul, a Nap újra felmelegít… Akár hajdan a pogány napkultusz hívei tették.
A várakozás, az ünnep iránti mohóság, ugyanakkor az elmélyülés jelképe is az adventi koszorú. Adventus Domini, azaz az Úr eljövetele. A Messiás iránti vágyakozás kifejezése. Keresztény ihletettségű, szent időszak, mely a december 25-ét megelőző négy vasárnap között eltelt időt foglalja magába. Ezt a néhány hetet a koszorú, a vasárnapokat a koszorún lévő négy gyertya szimbolizálja – ma. Érdekes azonban tudni, hogy az általunk ismert adventi koszorú őse sokkal nagyobb volt – egy szekérkeréknyi, és nem négy szál, hanem huszonhárom szál gyertya ékesítette. 1840-ben körül J. H. Wichern evangélikus lelkész készítette árvaházi gondozottjai örömére.
Kevésbé felgyorsult korokban az adventi idő megélésének is szigorú szabályai voltak. Nyitányát harangszó hirdette ki, böjt kötődött hozzá, és olyan szokások, mint az adventölés, a szálláskeresés, vagy a hangulatát meghatározó hajnali roráte. Mára a várakozás leginkább az ünnepi menü megálmodásában és az ajándékok megvásárlásában merül ki… Talán csak az adventi gyertyák élték túl a szokások átalakulását, sőt, szimbolikájuk újabb jelentéstartalmakkal is bővült.
Az eredeti liturgia szerint az adventi idő fő színe a bűnbánatot jelképező lila. Hagyományosan a koszorúra is három lila és egy rózsaszín gyertya kerül. A rózsaszín gyertya a Gaudete, a harmadik vasárnap gyertyája, az öröm vasárnapjáé, és azért ég, hogy emlékeztessen: egyre közelebb a Megváltó születése, örüljünk! Kevesen tudják azonban, hogy a négy gyertya nem csupán ennyit jelent. Az elsőként meggyújtott lila gyertya Ádámmal és Évával van kapcsolatban, akiknek Isten megígérte a megváltást; ez a gyertya a hit gyertyája. A második gyertya a zsidó nép reményét fejezi ki afelett, hogy közöttük születik meg a Megváltó, a harmadik, rózsaszín gyertya az öröm mellett Mária alakját jelenti, a negyedik láng pedig a szereteté, és Keresztelő Szent Jánosra emlékeztet. Sőt, az adventi hagyományok ismerői azt is tudják, hogy a vasárnaponkénti gyertyagyújtások az elmélkedésre is jó alkalmat teremtenek. A koszorú melletti csendben üldögélve minden egyes gyertya fényénél másról gondolkodhatunk: a Jézus születéséről szóló próféciákról, Józsefről és Máriáról, a pásztorokról, a bölcsekről.
Az adventi gyertyák persze azoknak is kedvesek, akik nem a vallás keretei között találkoznak velük. Ma már bármilyen színű gyertyából, szalagból, alapból készülhet adventi koszorú, hogy a lakás vagy az ajtó díszeként az ünnepvárásra emlékeztessen. Az ezoterikus gondolkodók már a koszorú készítését is meditációnak fogják fel, és minden alkotóeleméhez spirituális tartalmakat rendelnek. A gyertyák színe: kék, piros, fehér és lila – valamennyi egy-egy angyalt képvisel, akik vasárnaponként érkeznek. Spirituális szempontból az a javallott, hogy a gyertyákat szimmetrikusan helyezzük a koszorúalapra, hogy fogadjuk be a szalagok képviselte víz életadó erejét stb. Az ezotéria hívei vallják, hogy a koszorú elkészítése, a gyertyák meggyújtása és elégetése felkészít az ajándékozásra és az ajándékok elfogadására is.